Elég régen volt, nemde? Nem tudom miért, de újra kedvet kaptam ahhoz, hogy folytassam ezt a blogot. Meghoztam nektek a következő részt, ami szám szerint a 7! Nem tudom, hogy ezután mikor fog érkezni a 8. rész, de ha elegendő visszajelzést kapok, akkor folytatom a blogot! Őszintén, kíváncsi leszek arra is, hogy a szünet alatt mennyi hűséges olvasóm maradt meg. Kislányom, te még is hol jártál? .

Azt hiszem, elértük ennek a blognak a végét. Gondoltátok volna? Azt hittem, soha nem fogom befejezni. De remélem, hogy attól még tetszett a történet. fejezet tetszett, ahhoz is kaptam a legtöbb kommentet! Összesen 73 megjegyzést kaptam - ebből körülbelül, ha 20 az enyém.

Igen, mint látjátok visszatértem! Ugyan még nem történettel jöttem, de már kész vagyok arra, hogy egy újabb bejegyzés szülessen. Az utóbbi időben rengeteg dolog történt velem. Új iskola, új emberek, új környezet, új város. de azt kell mondjam, szerencsére én maradtam a régi. Vagyis, próbálok a régi maradni. Most csak sodródom az árral.

Nagyon sajnálom, de ez nekem így nem fog tovább menni! Nem gondoltam, hogy ide fogok jutni, de sajnos, bekövetkezett. Be fogom zárni a blogot. Magyarázatként csak annyit tudok mondani, hogy lassan kezdődik a suli, és ahogyan láthattátok egyre nagyobb időközökkel hoztam a fejezeteket. Ráadásul az írással sem haladok úgy, ahogyan szeretnék, ezért döntöttem így. Sajnálom, de ezt már eldöntöttem! Hanna J. Amit már ma el is fogok kezdeni írni.